Introduction: The animal-assisted programs represent an interdisciplinary approach. They can be integrated into preventive, therapeutic and rehabilitative processes as complementary methods.
Aim: The aim of the study was to promote the psychological adaptation and social reintegration of patients who suffered spinal cord injury, as well as reducing depression and feelings of isolation caused by the long hospitalization. The hypothesis of the authors was that the animal-assisted intervention method can be effectively inserted into the rehabilitation process of individuals with spinal cord injury as complementary therapy.
Methods: 15 adults with spinal cord injury participated in the five-week program, twice a week. Participants first filled out a questionnaire on socio-demographics, and after completion of the program they participated in a short, directed interview with open questions. During the field-work, after observing the participants, qualitative data analysis was performed.
Results: The results suggest that the therapeutic animal induced a positive effect on the emotional state of the patients. Participants acquired new skills and knowledge, socialization and group cohesion had been improved.
Conclusions: The authors conclude that the animal-assisted activity complemented by therapeutic elements can be beneficial in patients undergoing spinal cord injury rehabilitation and that knowledge obtained from the study can be helpful in the development of a future animal-assisted therapy program for spinal cord injury patients.
Bevezetés: Az állatasszisztált programok interdiszciplináris megközelítést képviselnek, komplementer módszerként integrálhatók a preventív, a terápiás és a rehabilitációs folyamatokba. Célkitűzés: A vizsgálat célkitűzése a gerincvelősérültek pszichés adaptációjának, szociális reintegrációjának segítése, valamint a hosszú hospitalizáció által okozott elszigeteltségérzés és depresszió csökkentése volt. A szerzők hipotézise szerint az állatasszisztált intervenció komplementer terápiaként hatékonyan beilleszthető a gerincvelősérült személyek rehabilitációs folyamatába. Módszer: A programban 15 felnőttkorú, gerincvelősérült személy vett rész 5 héten keresztül, hetente két alkalommal. A résztvevők először szociodemográfiai kérdőívet töltöttek ki, majd a program lezárását követően rövid nyílt kérdéses, irányított interjún vettek részt. A terepmunka során, a foglalkozásokon részt vevők megfigyelését követően, kvalitatív adatelemzést végeztek. Eredmények: A terápiás állat hatására érzelmi állapotot érintő pozitív változások következtek be. A résztvevők új ismereteket, készségeket sajátítottak el. A szocializáció és a csoportkohézió javult. Következtetések: Az állatasszisztált aktivitás terápiás elemekkel kiegészítve jótékony hatású lehet a gerincvelősérültek rehabilitációjában. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok segítségül szolgálhatnak egy későbbi állatasszisztált terápiás program kidolgozásához gerincvelősérült betegek részére. Orv. Hetil., 2014, 155(39), 1549–1557.
Keywords: animal-assisted activity; animal-assisted intervention; animal-assisted therapy; rehabilitation; rehabilitáció; állatasszisztált aktivitás; állatasszisztált intervenció; állatasszisztált terápia.