Host cells representing an integral component of solid tumors, among them cells contributing to the development of native and adaptive immune responses, can exert both positive and negative effects on the outcome of the disease. Infiltration of T lymphocyte subsets and antigen presenting dendritic cells, crucial in mounting an efficient antitumor immune response, is generally associated with favorable prognosis. On the contrary, accumulation of tumor-associated macrophages, mast cells and neutrophils, playing important roles in chronic inflammatory processes promoting tumor progression, predicts unfavorable disease outcome in most cases. In melanoma, studies on the prognostic impact of the lymphoid infiltrate in general, and that of T cells, yielded controversial results. In our studies, density of activated T lymphocytes correlated with patients' survival, and we obtained similar results in the case of B cells and mature dendritic cells. The amount of both B cells and dendritic cells showed correlation with that of activated T lymphocytes, and their combined analysis identified patient subgroups with different prognosis. According to data from the literature, intense infiltration by neutrophil granulocytes could be associated with shorter survival, while no unambiguous conclusions can be drawn from studies on the prognostic value of tumor-associated macrophages and other immune cell types. Our results indicate that a prominent infiltration of dendritic cells, B cells and activated T lymphocytes can be considered as a favorable prognostic factor in malignant melanoma.
A szolid daganatok szerves részét képezõ gazdaszervezeti sejtek, ezen belül a veleszületett és adaptív immunválasz létrehozásában közremûködõ sejtek pozitív és negatív hatást is gyakorolhatnak a betegség kimenetelére. A daganatkiújulás esélyét csökkentõ hatékony adaptív immunválasz létrejöttében kulcsszerepet játszó T-limfocita-alcsoportok és antigénprezentáló dendritikus sejtek infiltrációja általában kedvezõ prognózissal jár együtt. A tumorprogressziót elõsegítõ krónikus gyulladásos folyamatokban fontos szerepet játszó tumorasszociált makrofágok, hízósejtek és neutrofil granulociták akkumulációja ezzel szemben többnyire kedvezõtlen kórjósló tényezõ. Melanóma esetén a limfoid infiltrátum, illetve ezen belül a T-sejtek prognosztikai szerepének tanulmányozása ellentmondásos eredménnyel járt. Munkacsoportunk vizsgálatai szerint az aktivált T-limfociták denzitása azonban korrelált a betegek túlélésével, s hasonló eredményt kaptunk a B-sejtek, valamint az érett dendritikus sejtek esetében is. Mind a dendritikus sejtek, mind a B-limfociták mennyisége korrelációt mutatott az aktivált T-sejtek számával, s kombinációban történõ vizsgálatuk révén eltérõ prognózisú betegcsoportokat tudtunk megkülönböztetni. Más kutatócsoportok tanulmányai alapján a neutrofil granulociták intenzív infiltrációja rövidebb túléléssel volt kapcsolatba hozható, míg a makrofágok és egyéb sejttípusok prognosztikai szerepének feltárására irányuló vizsgálatokból nem vonható le egyértelmû következtetés. Eredményeink arra utalnak, hogy a hatékony tumorellenes immunválasz létrejöttében kulcsfontosságú antigénprezentáló dendritikus sejtek, valamint a B-, illetve az aktivált T-limfociták emelkedett mennyisége a malignus melanóma kedvezõ prognosztikai tényezõjeként értékelhetõ.
A szolid daganatok szerves részét képezõ gazdaszervezeti sejtek, ezen belül a veleszületett és adaptív immunválasz létrehozásában közremûködõ sejtek pozitív és negatív hatást is gyakorolhatnak a betegség kimenetelére. A daganatkiújulás esélyét csökkentõ hatékony adaptív immunválasz létrejöttében kulcsszerepet játszó T-limfocita-alcsoportok és antigénprezentáló dendritikus sejtek infiltrációja általában kedvezõ prognózissal jár együtt. A tumorprogressziót elõsegítõ krónikus gyulladásos folyamatokban fontos szerepet játszó tumorasszociált makrofágok, hízósejtek és neutrofil granulociták akkumulációja ezzel szemben többnyire kedvezõtlen kórjósló tényezõ. Melanóma esetén a limfoid infiltrátum, illetve ezen belül a T-sejtek prognosztikai szerepének tanulmányozása ellentmondásos eredménnyel járt. Munkacsoportunk vizsgálatai szerint az aktivált T-limfociták denzitása azonban korrelált a betegek túlélésével, s hasonló eredményt kaptunk a B-sejtek, valamint az érett dendritikus sejtek esetében is. Mind a dendritikus sejtek, mind a B-limfociták mennyisége korrelációt mutatott az aktivált T-sejtek számával, s kombinációban történõ vizsgálatuk révén eltérõ prognózisú betegcsoportokat tudtunk megkülönböztetni. Más kutatócsoportok tanulmányai alapján a neutrofil granulociták intenzív infiltrációja rövidebb túléléssel volt kapcsolatba hozható, míg a makrofágok és egyéb sejttípusok prognosztikai szerepének feltárására irányuló vizsgálatokból nem vonható le egyértelmû következtetés. Eredményeink arra utalnak, hogy a hatékony tumorellenes immunválasz létrejöttében kulcsfontosságú antigénprezentáló dendritikus sejtek, valamint a B-, illetve az aktivált T-limfociták emelkedett mennyisége a malignus melanóma kedvezõ prognosztikai tényezõjeként értékelhetõ.